Mi a baj, Gyurcsány Feri?

Vessetek meg érte, de nekem speciel tetszett! - Több okból: egy részt a mi ferink jelen pillanatban az egyetlen olyan levitézlett politikusunk, aki képes megszólalásával az eddig bizonytalan szavazókat az eddigi kétharmad garantált háromnegyedre emelésére (ez okból terjesszük mindenfelé és főleg beszéljünk róla eleget) más részt a mi ferink ékes bizonyítékkal szolgál minden megszólalásával a széles néptömegeknek, hogy soha de soha többé ilyen, kognitív disszonanciában szenvedő hulladékot ne lásson szavazó cédulán

ezaz feri , nem kell itt a szuttyos csirkével operálni ,elég a limonádé politikából orbánt ütni kell mint győzi apu tette, addig kell ütni míg bele nem döglik ...másból nem ért úgyse

Csak ne felejtsük azért azt az igen nagy szégyent sem, hogy ez az ember Magyarország újraválasztott nin.elnöke lehetett. (Jó, lehet, hogy ebben Emília is besegített egy csöppnyit.) Továbbá, hogy a ballib értelmiség a Messiást tisztelte benne. (Amire már, nyilván, nem szívesen emlékeznek.)

Sokáig gondolkodtam, hogy mihez hasonlítható a beszéd, de a cikkíró fjén találta a szöget. Tökéletes a példa. Anno a szomszédunkban volt egy kocsma, gyerekként sokat kellett átmennem cigit venni apámnak... nos ott voltak ilyen szituk bőven. A legjellemzőbb ezekben az volt, hogy a mesélő volt az űberjó, aki tisztán lát, tisztán értékel, és majdnem hibamentes. A konfliktusos történet másik fele volt a gonosz, rosszindulatú stb... A pálikaszagú történetekben komoly szinészi játékok, elváltoztatott hangok, nagy gesztusok is előfordultak. Gyerekként lekötöttek ezek a szinészi teljesítmények, de ma már nagyon is tudom, hogy a történet mesélői minde lecsúszott, hitelét vesztett, erköcsileg megkérdőjelezhető emberek voltak, akik így akartak újra valakikké lenni...